Az elmúlt hetekben csöndben voltam. Igazából most is hallgatok. Hallgatom a percek sercenéseit, figyelem a múló idő lassú erejét. Nem tudtam tollat, illetve billentyűzetet ragadni. Közben kaptam sok levelet, biztatót. Köszönöm őket. Az egyik lvelet szeretném megosztani mindenkivel. Kati engedte, hogy feltegyem szavait, íme: